Ma délben eljött a pillanat, hogy a sok hype után én is meglátogassam Jamie Oliver nem régiben megnyitott új éttermét a várban.

Már egy ideje nagy a felhajtás, így sokat vártam a helytől. Ráadásul egy hálózat része, komoly előírásokkal, extra figyelemmel az alapanyagokra nagy költségvetéssel és rengeteg személyzettel.

Az első érdemi gondolat, ami kialakult bennem, hogy de klassz hely. Majd negyed órával később elkezdtem unatkozni. Nehéz megmagyarázni, hogy miért, de elkezdtem, ami azért nem jó kezdet.

Érkezéskor még minden rendben volt. Szép környezet, udvarias személyzet, kényelmes szék. Minden klappol és azonnal érződik, itt profin összerakott előadás látható.

Kértem egy házi limonádét. Finom volt, meg jól nézett ki ez is, mint minden, de az szokatlan, hogy jéggel, citrommal csak 3 deciliteres pohárban hozták ki. Lehetett benne kb. két deci megiható tartalom, amit keveselltem egy kicsit (880.- Ft).

Az ital után nagyon udvariasan felvették az ételrendelést, segítettek a választásban, sőt a tésztánál felajánlották a kisebb adagot, amit nem volt feltüntetve a menün. Jól esett a figyelmesség és erősítette a profi képet.

Sajnos a rendelést követően eltelt egy viszonylag hosszabb idő. Nem katasztrófa, de azért egy ilyen komoly személyzetű étteremben ennél az árfekvésnél nem kellene kb. 40 percet várni egy kis salátára. Majdnem teltház volt és a konyha is megúszott, ami érthető, de a vége mégis az lett, hogy elkezdtem unatkozni. Amikor kihozták a „Super food salátát” még mindig nem állt össze, hogy mitől alakult ki ez az érzés, de mire megettem már igen.

Kicsit megvárattak és nem kaptam semmit, amivel leköthettem volna a gyomorsavamat és magamat. Ha megkínáltak volna két szelet kenyerrel, egy kis mártogatóssal nincs gond, de nem tették.

Következtek az ételek.

Kis „Super Food Saláta” (1.280.- Ft)

Kis „A mi híres garnélás linguine tésztánk” (2.480.- Ft)

„Fritto Misto” (3.680.- Ft)

A saláta mindent vitt, tényleg szuper kaja. Minden volt benne, amire szükség lehet egy étkezéskor, ráadásul az alapanyagok sokfélesége ellenére teljes összhangban.

Íme, az összetevői.

Gyönyörű színek, remek textúrák. Igazából teljes adag esetén számomra egy teljes értékű főétel lenne. Ezért feltétlen érdemes visszamenni. Ha mindenképp valamit meg kellene jegyezni, talán lehetne egy kicsit kevésbé savanyú. Nekem pont jó volt, de többeknek talán sok lenne. Pluszban lehetett még grillezett kapirgálós csirkemellel, vagy Feta sajttal, vagy melegen füstölt lazacfilével kérni, de én maradtam az alapnál.

Következett, „A mi híres garnélás linguine tésztánk”. Az nem derült ki, hogy mitől híres, de a leírás alapján nagyon vonzó választásnak ígérkezett és itt volt a felajánlása a felszolgálónak, hogy tud hozni kis adagot.

Maga az étel pont úgy nézett ki, ahogy elképzeltem és a mennyiség is úgy volt belőve, ahogy kell. Elég volt, nem alakult ki olyan érzés, mint néhány más étteremnél a kis adagnál, hogy igaz, csak 70%-ot kell fizetni, de nem is elég. Megkérdezték, hogy kérek-e parmezánt, és az igen után, egy tömbből, az asztalnál, addig reszelték, amíg azt nem mondtam, „elég”. Jól be is „havazódott”.

Tehát ez nagyon pozitív és tetszett is, viszont, ami nem tetszett, hogy azok a kis sajtforgácsok, amik mellé mentek és nem a tányérra. Az ebéd végig ott voltak az asztalon. Se ennél a fogásnál, se a következő előtt, se a kávé előtt nem törölték le. Először vártam, de nem történt semmi, majd én terelgettem a tenyeremmel egy kupacba az asztal egy kicsit távolabbi pontjára.

Miért nem tették maguktól? Szerintem, mert nem kaptak rá képzést. Bizalmaskodni a vendéggel, meg megkérdezni nyolcszor, hogy ízlik-e, arra igen, de az asztalra reszelt parmezán összesöprésére nem.

Visszatérve az ételre. Jól nézett ki, azonban a szószban és a benne lévő rák ízében egy szem só nem volt. De tényleg. Nem is emlékszem olyanra, hogy egy étteremben ilyet tapasztaljak. Az alapanyagok frissek voltak, de amikor egy elég drága helyen a felszolgált tésztaételre a parmezánon felül még olíva olajat kérek, majd még megsózom és utána meg is borsozom, függetlenül az ízléstől, nem jó.

A folyamatos kérdezgetés ellenére nem akartam idő előtt elmondani a véleményemet, de az ebéd végén, a tízedik „hogy ízlett?” után megemlítettem. Azt a választ kaptam, hogy az a koncepció, főzés közben semmihez nem adhatnak sót. Hiszem is meg nem is, de ha tényleg így van, akkor ezt én biztosan kommunikálnám.

Harmadik fogás, a „Fritto Misto”.

A totális csalódás.

Hasonló ételt szoktam enni a tengerpartokon, így őszinte kíváncsisággal vártam a profi konyha teljesítményét.

Háromféle alapanyag volt egyformán elkészítve. Az első és legnagyobb probléma, hogy a tányéron volt olyan „kishal”, amit egyben szoktak megsütni mindenestül. Szóval ezen a tányéron a kishal, túl nagy volt (látszik az közelebbi sült citromkarika mellett az egyik fele) és a mindenével együtt sütés eredményeként keserű lett (túl sok volt benne az egyéb tartalom). Nem is értem ezt a hibát. Sajnos ebből fakadóan a nagyobb haldarabok ezt a keserű ízt átvették (valószínűleg egyszerre sütötték). További probléma az én egyértelműen merev hozzáállásomból fakadt. Ha az van az étlapon, hogy ropogós halak, akkor annak úgy is kell lenni. Igen ám, de a nagyobb darabok víztartalmával nem olyan könnyű dolgozni. A végeredmény az lett, hogy kicsit keserű (a túl nagy kishaltól) és nem ropogós darabok (a halhús természetes víztartalmától) kerültek a tányérra.

Végül a kagyló. Számomra teljesen szokatlan, hogy a kagylót héjastul forgatják bele például fűszeres lisztbe és úgy sütik ki. Itt így volt, mind a három darabnál. Jól nézett ki, de az érdemi része három olyan kicsi és túlsült kagylóhús lett, ami szinte értékelhetetlen.

A fogással kapcsolatban feltétlen fontos még megjegyezni, hogy a tartármártás kimondottan finom volt és friss. Viszont, ezzel szemben egy kiábrándító motívuma is megfigyelhető. Meg kell nézni, hogy miként van a tetejére rászórva a pirospaprika. Csak rálökve darabosan, mint a húsz évvel ezelőtti Balatonon.

Egyszerűen nem hiszem el. Ez biztosan nem egy nemzetközi standard.

A fogáshoz szándékosan nem kértem köretet, de menet közben úgy véltem, hogy szükséges a hal mellé egy kis kenyér.

Egyszerűen tökéletes volt. Állaga, íze, illata. Helyben sütötték és pont tökéletes volt a só tartalma is (tehát ebbe szabad tenni).

Végül egy ristretto. Olaszos jellegű étteremben ki nem hagynám.

Sajnos nem volt elég jó. Már, amikor kiérkezett nem volt összefüggő a crema a tetején és mivel az adaghoz képest túl nagy volt a csésze, az rögtön vissza is hűtötte. Kár érte.

Összességben nem voltam elégedett. Tudom én, hogy nagyon nehéz egy ekkora feladatot megugrani, pláne a mai, még Magyarországon maradt szakképzett (vagy szakképzetlen) munkaerővel, azonban amikor egy főre, a fenti ebéd után 10.328.- Ft a számla, elvárható, hogy jó ízekkel a gyomromban távozzak.

A super food salátáért biztosan visszatérek és a pizzáik is jól néztek ki, amit szintén szeretnék kipróbálni. Sajnos a tésztaétel nem győzött meg, a Vapiano jobban tetszik. A halas fogást meg akármelyik horvát faluban sokkal, de sokkal jobban elkészítik a legkisebb utcai büfében is.

Mint mindig, most is inkognitóban voltam és mindenért teljes árat fizettem.