A képek alapján bárki azt gondolhatná, hogy ez a fagylaltozó valahol Olaszországban, mondjuk Riva del Gardán a Garda tó partján, vagy Róma belvárosában van. Persze tökéletesen beleillene egy párizsi utazásről szőtt álomba is, de abba ahol ténylegesen található, csak nagyon erős fantáziával.

Annyit már előre elárulok, hogy nálam az év fagyizója. Az egyetlen problémám, hogy talán egy kicsit messze van. Persze a messze relatív fogalom. Egy pilótának Budapestről Londonba repülni lehet, hogy közelebbinek számít, mint egy eddig csak kerékpárral közlekedő néninek a szomszéd város.

Számomra viszont, a napi elérhetősége szempontjából sajnos kicsit messze van. Nem annyira, mint Riva del Garda, azonban ehhez a fagylalthoz a legtöbbünknek, így nekem is autóba kell ülni. Majd indulás egy kis hevesi településre, Maklárra.

Bizony. Ezek a képek mind Makláron készültek a Stühmer mintaboltjában, ami egyszerre mintabolt, cukrászda és cremeria. Az, hogy milyen motiváció, jövőbelátó képesség, vagy vízió szükséges egy ilyen üzlet kialakítására egy szántóföld közvetlen szomszédságában, nem tudom. Viszont azt tudom, hogy aki rendelkezik ezekkel a tulajdonsággal és meg is valósítja a vízióját, azt nagyon tisztelem! Sőt. Talán egy kicsit irigylem. Így van ez ebben az esetben is.

Csodálatos volt, ahogy a részletgazdagság és az igényesség találkozik a fagylaltok és az előre elkészített fagylalt alapú kelyhek minőségével. Ezzel egy olyan kellemes atmoszférát teremtve, amely következtében valahogy nem akarózott a kávé után elindulni. Inkább megkérdeztük a gyerekeket. „Akartok fagyit enni?” Persze a válasz borítékolható volt.

Eredendően, hogy csak egy kávét szerettünk volna inni. Eger felől tartottunk Füzesabony felé, hogy felcsatlakozzunk az autópályára. Már Makláron haladtunk keresztül, amikor jött a felismerés, itt a Stühmer mintaboltja. Kicsit túl is futottam, de egy jó kávé egy csokoládé mintaboltban ötlet annyira vonzó volt, hogy visszafordultunk. Leparkoltam a szántóföld mellett, beléptünk, majd elcsodálkoztunk; a csokoládé mintabolt ki lett bővítve egy fagylaltozóval.

A Cremeria atmoszférája teljesen magával ragadott minket. Mosolygós arcok, finom illatok, udvarias kiszolgálók és ragyogó tisztaság. Mindezt körbevette az ízléses enteriőr és a korabeli fotók csodás hangulata.

Ráadásul a hagyományos fagylaltpult, amely tégelyeiben a Stühmer jellegzetes ízei várták a vendégeket, alapból egy kissé szentimentális hangulatba hozott. Pláne ebben a kivitelben.

A gyerekek málna fagyit kértek, amire kaptak kis színes cukorkákat és egy finom kis tallért. Sajnos nem fotóztam le, viszont megkóstoltam. Egyszerre volt friss és krémes, üde és nem túl édes. Míg tartott a boldog nyalakodás, mi felnőttek megittunk egy-egy cappuccino-t, ami szintén kiváló volt, majd döntöttünk, egy fagyit mi is megkóstolunk.

A választásunk a grillázs lett csokis tölcsérben. A csokis tölcsér nem csokiba mártott volt, hanem anyagában csokis.

Kiváló tölcsérben kiváló, különösen krémes fagylaltot kaptunk, amiben finoman érződött, mind az ízében, mind a textúrájában a grillázs. Újabb mosoly.

A fagylaltokat amúgy nem kanállal, hanem lapáttal emelték ki a tégelyekből, ami nálam külön jó pont.

Míg elnyaltuk a fagylaltunkat, megcsodáltuk az óriás hűtőt, ami tele volt fagylalt alapú tortákkal és "pohárkrémekkel”. Természetesen ezek a „krémek” is fagylaltok voltak, de olyan ízlésesen összeállítva, ami fagylaltokra egyáltalán nem jellemző. Mindegyik egy-egy műalkotás.

Itthon egy kissé el is bizonytalanodtam. Fagyi, vagy nem fagyi? Azonban az óriás hűtőről készült fotó kinagyítása után egyértelmű volt minden, hiszen – 22 és -19 fokokat mutatott.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat. Nagyszerű élmény volt mind a szemnek, mind a szájnak. Így, egyértelműen, maximum pontozással ez a Cremeria lett az év fagyizója. Már most várjuk, hogy visszatérjünk.

Ha valaki arra jár mindenképpen látogasson be! Sőt, mivel nincs különösebben messze Egertől, ez egy nagyon jó extra program lehet az oda látogatóknak is! Mondhatni kötelező.