Talán a kor előrehaladta az oka. De az is lehetséges, hogy szimplán tudatosabbá váltam. Mindenesetre, egyre többször veszek észre magamon olyan jeleket, hogy este már nincs kedvem nagyokat enni. Könnyen túleszem magam és néha talán túl is iszom.

Ebből eredően sokkal jobban szeretek ebédidőben tesztelni, mint este, ráadásul a fényviszonyok is sokkal jobbak, ami kifejezetten előny egy ételfotó elkészítésénél.

Ha a tesztjeim időrendiséget nézem, akkor most a Barakáról kellene írnom. Már több mint egy hete, hogy elmentünk kipróbálni. Sajnos nem jött be. Eléggé szerencsétlen, ha egy étterem kapcsán a legerősebb emlék az marad, hogy aránytalanul drága. És a Baraka, pláne azért, amit kaptunk, aránytalanul drága volt (hamarosan megírom, hogy miért). Ezzel szemben, tegnapelőtt a ST. Andrea Wine & Gourmet Bar-ban olyan sok jó impulzus ért, hogy nem győzőm a gondolataimat a fejemben tartani. Tehát a ST. Andrea beelőz. Nem csak időrendben, hanem élményben is, felszolgálásban is, mindenben.

Üzleti ebéd. 3.200.- Ft + 10% szervizdíjért/fő. Ez az ár mér nem olcsó ahhoz, hogy mindennapi menüként gondoljunk rá, viszont olcsó, ha üzleti ebédként. A kérdés csupán az volt, hogy megéri ezt a pénzt, vagy nem?

Már most leszögezem, hogy megéri. Sőt. Nemcsak megéri, hanem, kiemelkedően megéri!

Belépéskor egy jól öltözött, nagyon udvarias úriember fogadott. Miközben az asztalhoz kísértek már átjött egy sajátos atmoszféra, ami a letisztultság, a családias légkör és a profizmus kombinációjaként tudnám leírni.

Az étlap rövid, ízléses, minőségérzetet sugárzó, izgalmas ételekkel. Az ár három étellel és egy szörppel, vagy borral 3.200.- Ft.

Előételnek, plusz 2.000.- forintért a „Kacsamáj, kakaó, birsalma” nevű fogást választottam, majd az Angus burgert, míg desszertnek a „Kókusz eper” –t.

Nem szeretném túlragozni, de minden nagyszerű volt.

Még az első fogás előtt érkezett a szörp (citromfüves), pont megfelelő édesség-sav egyensúllyal, majd a házi kenyér egy kis tejszínes vajjal. Pont a célnak megfelelő. Finom, friss, leköti a vendéget arra a kb. 5 percre, ami alatt kiérkezik az előétel. Félreértés ne essék. Nem hajszóltak bele a kapkodós evésbe, mindössze azt éreztették, hogy, ha rövid az ebédidőnk, akkor az egészet 30 percen belül is lehet abszolválni.

Felszolgálták a kacsamájat. Gyönyörű. Nagyon tetszett, hogy nem cicomázták túl.

Elsőre nem tűnt túl soknak, de olyan tartalmas volt, hogy végül majdnem az lett. A máj hibátlan minősége (semmi ín) és természetes íze szép párost alkotott a kakaóval. Külön kiemelném a kakaóbab darabokat, amelyek textúrája emelte a fogás élvezeti értékét.

Angus burger. Mit is mondhatnék. Jó kis bevállalós konyha, ha délben egy ilyen menüben merik ajánlani. Az eredmény magáért beszélt. Jól nézett ki, gazdag volt és ízes, ráadásként az elmúlt évek legfinomabb burgonya köretét illesztették mellé.

Bár képet nem tudok mutatni róla, de pompás látvány volt kettévágva. A húspogácsa, ami Angus-ból készült, legbelül rózsaszín maradt, míg a rásült sajt csurgott le az oldalán. Emellé pedig ott kínálta magát a krumpli.

Kisebb darabok héjban megfőzve, majd, egy kicsit szétnyomva és lepirítva, a tetején sóval meghintve. Tényleg maga a tökéj.

Végül a desszert. Kókusz, eper.

Amikor kihozták azt láttam, hogy kapok néhány darabot egy kókuszdióból, némi epres díszítéssel. Még közelről is teljesen valósághű volt, csak amikor megpróbáltam a kanállal egy kicsit megmozdítani, derült ki, hogy valójában kókusz fagyit kaptam.

Csodálatos és izgalmas.

Maga a fagyi nem egészen az én ízlésem, de attól még ez a desszert megérdemel mindenféle dicséretet.

Legvégül egy kávé zárta az ebédet.

Összességében az idei év legizgalmasabb ebédmenüjét fogyasztottuk le, egy tökéletes helyszínen. Kiemelkedő szerviz, kiemelkedő tisztaság, kiemelkedő ételek és mindezért egy döbbenetesen jó ár-érték arány.

Két főre, egy 2.000.- Ft-os felárral a kacsamájas választásért, szervizzel, kávéval, szörppel 9.240.- Ft lett a vége.

Mint mindig, most is inkognitóban voltunk és mindenért teljes árat fizettünk.