A túrógombóc varázslatos étel.
Körbelengi az a fajta varázslat, aminek sokszor egy jó nagy mosoly a vége. Sohasem marad meg és mindenki örömmel fogyasztja. Akiket megkérdeztem még senki sem volt, aki kategorikusan kijelentette volna, hogy nem, én nem szeretem. Ezzel szemben a válaszadók mindegyike rendelkezett valamilyen emlékkel, történettel, recepttel vagy anekdotával ezekről a gombóckákról, vagy éppen óriási gombócokról.
A túrógombóc kapcsán eszembe jut az egyik legnagyobb magyar édességrajongó elhíresült felsorolása a csokoládéról. Csukás István és Sajdik Ferenc közös „gyermeke”, Gombóc Artúr, aki csokoládéval szeretett volna lefogyni, csak sorolja és sorolja, hogy mennyire szereti a lapos csokoládét, a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a lyukas csokoládét és így tovább.
A túrógombóccal is kissé ez a helyzet, még akkor is, ha senkit sem ismerek, aki kizárólag túrógombóccal szeretne lefogyni. Természetesen a nevéhez köthető forma kizárja annak a lehetőségét, hogy szeretni lehessen lapos túrógombócot, vagy szögletes túrógombócot, ellenben szeretni lehet a kis túrógombócot, a nagy túrógombócot, a tejföllel „nyakon” öntött túrógombócot, a barackkal töltött túrógombócot, a mandulába forgatott túrógombócot, a mákkal megszórt túrógombócot és folytathatnám a sort akár a bejegyzés végéig is. Sokan sósan készítik, sőt, van, aki csirkemájjal töltve. A változatok száma végtelen.
A túrógombóc szó keresőbe történő beütésével 0,22 másodperc alatt 432000 találattal lehet szembesülni, ami elképesztően sok egy magyar nevű ételre.
Az eredetére nem találtam konkrétumot, de a legvalószínűbb, hogy a Monarchia idejében került be Tirol környékéről Magyarországra. Érdekesség, hogy a túrógombócra a Wikipedia nem hozott eredményes keresést, de amikor beütöttem németül „topfenknödel”, arra igen. Sajnos túl sok konkrétumot nem tartalmazott, viszont megemlítik a német magyarázatban, hogy hazánkban túrógombóc néven megtalálható, ezen túl Ausztriában, Csehországban és Romániában is szívesen fogyasszák.
„Sie werden vor allem in Ungarn (Túrógombóc), Österreich und Tschechien aber auch in Rumänien gerne gegessen.”
A túrógombóc szeretetével én sem vagyok kivétel. Ha egy új helyen járok és fellelhető a kínálatban, akkor mindenképp úgy alakítom, hogy része legyen a rendelésemnek. Így volt ez tegnap Egerben is. A tervezetthez képest kissé korábban érkeztem meg és kihasználva az időt ellátogattam a Macok Bisztróba (a macok szó eredendően a tócsni, vagy a lepcsánka helyi megfelelője) egy könnyű ebédre.
Elsősorban meg kellett állapítanom, hogy milyen jó helyen is van ez a bisztró. Szinte közvetlenül az egri vár kapuja mellett a történelmi belváros szélén. Másodsorban, hogy milyen különlegesen, művészien, részletgazdagon van kialakítva a beltér. Tetszett. Nagyon tetszett.
Mindenképp könnyűt szerettem volna enni. Az eredeti koncepcióm egy leves és egy előétel volt, de a pincér felhívta a figyelmemet a túrógombócra. Rögtön tudtam, hogy ezt kell választani. A rendelésem végül a következőkből állt:
Cékla krémleves kacsamájjal, tormahabbal (1.290.- Ft).
Túrógombóc tejfölhabbal, házi sárgabaracklekvárral (1.290.- Ft).
A kiszolgálás különösen felkészült volt. Gyors, segítőkész, nem tolakodó, vagy bizalmaskodó, de mégis közvetlen. Italnak szódát kértem (nem képezte a számla részét), amit Macok módra megszemélyesített szifonból kaptam. Már ez a részlet is azt sugallta, hogy itt könnyen érhet meglepetés.
Így is lett.
A leves fantasztikusan krémes és finom volt. Se nem túl savas, se nem túl édes, se nem túl neutrális (mint oly sok helyen) és az az ötlet, hogy kacsamájat adnak hozzá tökéletesen megkoronázta a fogást. Egyetlen kifogásom támadt csak, egy gyarló és mohó kifogás. Lehetet volna több a májból.
Igen, egyértelműen felismerhetővé vált gyarlóságom. Annyira puha és ízletes volt, szinte elolvadt a számban. Legszívesebben egy főételnyi mennyiséget tetettem volna levesemre. Milyen abszurd szituáció. Kacsamáj után sóvárogni egy leves evése közben.
A sóvárgásnak szerencsére nem maradt túl sok ideje, mert érkezett a túrógombóc.
Mit is mondhatnék? A legegyszerűbb az lenne, hogy beszéljenek a képek, de ez nem lenne igazságos, mert a kép nem tudná elmondani, hogy mennyire könnyű volt az a gombóc és azt sem, hogy az összes eddig megkóstolt túrógombócok közül most először tapasztaltam meg a minőségnek egy olyan szintjét, amiről eddig nem is álmodtam.
Ez olyan formán nyilvánult meg, hogy a gombóc tökéletes könnyedségén és ízén felül (aminek része a megforgatáshoz használt, valaha kóstolt egyik legjobb morzsa is) a tejfölhab íze és állaga is fantasztikus volt. Könnyű és habos. Külön desszertként is megállná a helyét a rajta elhelyezett gyümölcsökkel, morzsákkal együtt a legerősebb mezőnyben is. Az egész olyan érzetet keltett, mintha két tökéletes desszertet kombináltak volna azzal a céllal, hogy megmutassák a világnak, ez az új szint.
A teljes fogás harmóniája és az összetevők textúrája arról árulkodott, hogy a konyhában magas színvonalú és alázatos munka folyik, az étel megalkotója olyan felkészült, maximalista, ami nagy ritkaság a mai magyar gasztronómiában.
Az egész élmény mély nyomott hagyott bennem, így este (az eredetileg tervezett programot átírva) visszamentem vacsorázni is.
Bárcsak mindig ilyen könnyű lenne jó döntést hozni!
A belépés előtt, már kint a teraszon kétféle színű fémbögrékben lehetett forralt bort tölteni és iszogatni a vár tövében.
Mit lehet erre tenni? Éltünk a lehetőséggel. Varázslatos hangulatú volt.
Utána négyfogásos degusztációs menüt választottunk (5.300.- Ft bor nélkül) a megfelelő borkísérettel.
Libamáj brulée házi szilvalekvár, tepertőkrém, kalács |
Bőrén sült fogasfilé karfiol textúrákkal, paradicsomraguval |
Bikavérben párolt marhapofa sült édesburgonyával, vargánya gombával, ropogós rizstésztával |
Sándor Tamás Bükki házi sajtjai |
Az elképesztő ár-érték arány mellbevágó. Pesten hasonló színvonalú helyeken egy főétel ennyi. Erre tényleg nem lehet mit mondani.
Az ételek hozták a délben megismert színvonalat. Külön kiemelném a bőrén sült fogasfilét karfiol textúrákkal, paradicsomraguval. Ropogós bőr, legalább három különböző karfiol feldolgozás és itt is az ízek közötti csodás harmónia.
Jövőre visszatesztelek az biztos.
Ezek után csak annyit tudok írni, hogy el kell menni kipróbálni! Külön felhívnám a figyelmet, hogy kb. 130 kilométer csak Budapesttől. Megér egy külön utat is!
Ezzel a forraltboros koccintással köszönöm meg a gondos kiszolgálást és kívánok jövőbeni sok sikert a Macok Bisztró munkatársainak!
Mint mindig, most is inkognitóban voltam és mindenért teljes árat fizettem.