Persze csak ha ételről van szó.
Számomra, összetettben, teljesen egyértelműen a Warner Bros közismert rajzfilmfigurája Bugs Bunny, magyar nevén Tapsi Hapsi a legmenőbb.
A Wikipedia a következőképpen jellemzi.
„Tapsi Hapsi egy nyúl, aki folyton idegesítő megjegyzéseket fűz mindenhez. A „Mi a hézag, hapsikám?” (What's up, doc?) megjegyzés a védjegyévé vált. A bundája színe szürkés, a bojtos farka, arca és füle pedig fehér. Folyamatosan sárgarépát rágcsál. Ha néha tudatlannak is tűnik, nagyon agyafúrt, mindenkit legyőz, aki az útjába áll.”
Tehát a fejemben Tapsi Hapsi a legmenőbb nyúl, csak éppen nem tudom elképzelni rukkolás rizottóval (legfeljebb csak csokifigurában). Márpedig, amiről most szó lesz, az ezzel van körítve.
Múlt héten Sopronban jártam és ellátogattam az Erhardtba. Maga az étterem, a tulajdonos, üzletvezető és séf nevét viseli. Erhardt Zoltán kezd egyre ismertebb lenni a hazai gasztronómiai körökben és stabilan hozza azt a színvonalat, amit a visszatérő vendégei megszoktak és elvárnak tőle és amit Sopron legjobb éttermeként nyújtani kell. Így volt ez most is. Különösen, ha az átlagot nézem.
Volt egy kiemelkedő étel (a nyulas), egy olyan, amit elvárható szintnek megfelelő, nincs hűha faktor de nagyon rendben van (ez volt a tatár) és egy olyan, ami, bár jó volt, de mást vártam (a libamájas étel).
Sorrendben, ahogy az étlapon fel voltak tüntetve:
Tatár beefsteak fűszeresen elkészítve, pirítóssal
2.990,- Ft
Nyúlcombfilé prosciuttóban, rukkolás rizottóval, friss kakukkfűvel
3.990,- Ft
Roston sült libamáj szeletek ropogós hagymakarikákkal,
tokaji almabalzsamos sült almával, burgonyapürével
4.990,- Ft
A tatár olyan volt, amilyennek lennie kell egy jó étteremben. Azon túl, hogy nagyon ízléses volt a tálalás semmi hűha.
A „nyúlcombfilé prosciuttóban, rukkolás rizottóval, friss kakukkfűvel” következett. A legmenőbb nyúl. Biztosan. A hús omlós, körülötte a prosciuttó tökéletesen megsült (mint, ahogy a közelin és látszik) és a rizottó az egyszerűen mennyei volt.
Visszanéztem. Az első látogatásomkor borjús ételt választottam, amihez szintén rizottó volt a köret és akkor is ilyen kiemelkedő minőségben. Nagyon értik a titkát. Pont jó a rizs, pont zaftos, pont kiérződik belőle a parmezán és ráadásként a rukkola tökéletes párosítás hozzá.
Kép nem készült róla, de belül még enyhén rózsaszín volt a hús, ezzel is emelve a fogás egyébként is magas szakmai színvonalát. Akárhogy kutakodom, nem találok semmilyen nyomot, emléket, feljegyzést arról, hogy valaha ettől jobb nyulas ételt ettem volna. Ez azért is kiemelkedő kritika, mert a mezőnyben van egy párizsi étterem is.
Így, számomra ez a legmenőbb nyúl (persze csak Tapsi Hapsi után).
A harmadik étel, a „roston sült libamáj szeletek ropogós hagymakarikákkal, tokaji almabalzsamos sült almával, burgonyapürével” volt. Ennél a fogásnál sajnos néhány észrevételt kell tennem.
Mint, ahogy a képen is látszik a ropogós hagymakarikákkal kissé túl lett komponálva. Számomra, amikor a libamáj, már alapból is egy „zsíros” étel, kissé sok ennyi sült hagyma. Igényelte a tokaji almabalzsamos sültalmát, ami viszont túl kevés volt, konkrétan egy darab. Továbbá, sajnálatos módon a tokaji almabalzsam meg egyáltalán nem volt felismerhető, ezzel az ízkompozíció teljesen szétesett.
Véleményem szerint ez az étel egy szépen tálalt, gazdag fogás, ami kiváló alapanyagokból készült, de az arányok teljesen felborultak. Sokkal kevesebb hagyma és több alma kellett volna.
Fontos megemlítenem, hogy a máj mennyisége és minősége is kiemelkedő volt és a hazai éttermek többsége büszke lenne egy ilyen ételre, de az Erhardttól többet várok.
Összességében nagyon jól laktunk és boldog érzés tölt el, amikor előjönnek a számban a nyúl ízei. Ha csak ételben mérem, akkor egyértelmű, hogy megtaláltam a „legmenőbb nyulat”.
Mint mindig, most is inkognitóban voltam (egész addig, amíg oda nem ült hozzánk a séf a vacsora vége felé) és mindenért teljes árat fizettünk.
Két főre öt étellel, két pohár sörrel, három kis pálinkával, két pohár borral egy kis vizzel 23.580.- Forintot.
