Nem tudok elfogultság nélkül írni a Bükkről. Az egyik legkevésbé ismert hegységünk és ezzel párhuzamosan az egyik legcsodálatosabb. Rengeteg az olyan turistaút, amelyekről elég csak egy kicsit letérni és rögtön szinte érintetlen élővilág vesz körül, ahol lehet, hogy több tíz éve nem járt ember. Hatalmas völgyek, hatalmas sziklafalak, hatalmas fák.

A héten nagyszerű élményben volt részem. Az egyik középiskolai osztálytársammal szerveztünk közös kirándulást a Bükkbe. „Csirke” gyerekkori jó barátom. Ma, több mint húsz év után is tartjuk a kapcsolatot, de személyesen már csak ritkábban tudunk találkozni.

Ez az egyik ilyen ritka alkalom volt.

Kora délután kezdtünk Alsóhámorban ahol a kezdeti örömöt rögtön kiegészítettük egy sörrel, majd rövidesen még eggyel. A két sör után városi busszal mentünk fel Alsóhámorból a Lillafüredi végállomásig, ahonnan egy rövid sétával jutottunk el a libegő induló pontjáig.

A libegőt 2015-ben adták át, amely Lillafüredről közlekedik a Jávorhegyre. Lévén, hogy egyikünk se próbálta még sohasem a bükki libegőt, pont megfelelőnek tűnt az alkalom, hogy kipróbáljuk.

Tehát fellibegőztünk. Tényleg nagyon klassz élmény volt, lenyűgöző látvánnyal. Mindenkinek csak  ajánlani tudom!

A fenti állomáson, a kiszállást követően, a hatalmas fák tövében egy „Kis Erdei Büfé” nevű intézménnyel találtuk szembe magunkat. Itt, a folytonosság fenntartása érdekében kértünk egy újabb sört, hiszen a libegőzés nagyon kiszárítja az embert.

A libegőtől egy rövid sétával értük el a Szent István Forrást, ami tábla szerint ivókúra útvonal és ahol egy kicsit megpihentünk.

Háttérben „Csirke”, amint a forrástól kissé távolabb azt hiszem, éppen botot keres.

Majd tovább mentünk a fehérkőlápai turistaházba.

István, a tulajdonos sok szeretettel, ágyas pálinkával és diósgyőri kézműves sörrel fogadott minket, pedig előtte még sohasem találkoztunk. Nem csak a vendéglátása volt emlékezetes, hanem a környezet és a lassan lenyugvó nap fényjátéka is a vendégtérben. Aki arra jár feltétlen térjen be hozzá!!!

Fehérkőlápát magunk mögött hagyva, lelkileg felkészülve arra, hogy ránk sötétedik gyalogoson indultunk le Alsóhámorba. Részben kijelölt turistaúton, részben csak tájfutók térképén létező kis erdei ösvényeken gyalogoltunk, ereszkedtünk, bokor csoportokon vágtunk át és közben meg-megálltunk a sörfogyasztással járó végső „lépés” megtételére.

Körülbelül fél kilencre, tehát még a teljes sötétedés előtt sikerült leérnünk Alsóhámorba a kiindulási pontunkhoz. Örültünk, hogy rendben megérkeztünk, ugyanis, kis kerülő épült a túránkba. Túlereszkedtünk, ezért újra felfelé kellett mennünk, amit részben a kisvasút sínpárja mellett tettünk meg. Ezen túl, ki tudja miért, a lépéseink is néha-néha nehezen alkalmazkodtak a „nehéz” hegyi terephez. Talán az alkonyat miatt.

Végső állomásunk a Fridolin volt. A Fridolin egy hangulatos étterem és fogadó, ahol a kerti asztalok mellet csörgedezik a patak és ahol ismét pótoltuk az elvesztett folyadékot. De itt már nem a sör volt a lényeg, hanem az étel. Halászlé és juhtúrós sztrapacska.

A halászlét nem akartam elsőre választani, de a helyiek szinte kötelező tételként ajánlották és igazuk is lett. Tényleg nagyon jó volt! Ami viszont még annál is sokkal jobban ízlett, az a juhtúrós sztrapacska.

A fél napos kirándulásunk összes élményét tökéletesen zárta ez a juhtúrós sztrapacska. Mondhatni megkoronázta az estét (mert közben teljesen ránk sötétedett, de szerencsére a képen így is jól látszik). Nagyon gazdag, nagyon tartalmas, sok pirított szalonnával, pont jó állagú tésztával és itt is rengeteg vendégszeretettel.

Ilyen ételek fogyasztásakor – mint ez a sztrapacska - eszembe jutnak azok a nagyszerű éttermek, amelyek menüit az idők során teszteltem. Sokszor, fantasztikus egyedi ízeket bemutatva, amelyekre sokáig emlékeztem és bonyolult konyhatechnikával állították elő. Tényleg kiemelkedőek voltak, de az elfogyasztásuk során soha nem voltam annyira boldog, mint amikor ezt a kiváló sztrapacskát ettem.

Csodás nap volt. Aki arra jár, mindenképpen menjen el libegőzni, mert nagyszerű élmény a libegőből csodálni a Bükk szépségét! Természetesen menjen el a fehérkőlápai turistaházba is, mert István vendégszeretetét vétek kihagyni! Kiránduljon egy nagyot! Végül, akár a túra elején, akár  a végén menjen el Alsóhámorba, látogassa meg a Fridolint és rendeljen egy juhtúrós sztrapacskát! Nem fogja megbánni.