Az egri „Macok” az utóbbi idők kedvence. Nem várt minőséggel és részletgazdagsággal találkoztunk. Hamar megszerettük a családias légkört és a finom ételeket. Megérte az utazást. Most, bő félévet követően, az akkori tesztelő partneremmel Villányba látogattunk, hogy hasonló jó hangulatban teszteljük a környék legjobbjának mondott Mandula éttermet.
Az elvárás magasabb volt, mint Egerben. Mondhatni a híre megelőzte, így nem sajnáltuk az időt és a gázolajat. Múlt héten lelátogattunk Villányba.
Valójában, a terveim szerint, csak egy étkezést, egy vacsorát terveztünk be, de az élet úgy alakította, hogy egy kései ebéd, vagy egy korai uzsonna (függően a szemlélettől) is bekerült a repertoárba.
Háromnegyed háromkor érkeztem a szállodába, amely szerves egészet alkot a Mandula étteremmel és a check in után rákérdeztem egy kis harapnivalóra. Kiderült, hogy háromig tudnak ebéddel kiszolgálni, így igyekeztem az étterembe, hogy mielőbb rendelhessek.
Lehet, hogy fölösleges bonyolításnak tűnik, de amikor tudom, hogy este egy degusztációs menüt fogok fogyasztani, akkor aznap egy kicsit másképpen fogyasztok. Jelen esetben, ha túleszem magam három körül, akkor este héttől nem leszek elég éhes és természetesen ez a helyzet a borokkal is.
Végül is egy hideg ízelítőt kértem, ami tartalmazott szalonnát, sonkát, vastag kolbászt, sajtot és zöldségeket.
Eredendően nem akartam erről írni, de azt kell mondanom, hogy ezt a stílust (falatozunk, borozgatunk) összességében sokkal jobban megugrották, mint a hét fogásos menüt.
A képek nem biztos, hogy hitelesen visszaadják, de olyan nagy adagot, kaptam, hogy közel a felét még felajánlottam a kóstolótársamnak, aki valójában nem is akart enni.
A húsok mind nagyon ízletesek és pont tökéletesen sózottak (egy kicsit kevésbé, mint a magyar átlag) voltak. A mellé kínált kenyeret frissen sütötték (forrón szolgálták fel), aminek mind az állaga, mind az íze, mind az illata kiváló élményt nyújtott. A zöldségek szintén kiemelkedő minőséget képviseltek. Nagyszerű atmoszférában, különösen figyelmes kiszolgálás mellett falatoztunk, borozgattunk. Ettől nem is lehetett volna többet kívánni.
Ezért a fogyasztásért, a hideg ételekkel, fejenként a szálláshoz kapott egy-egy „welcome drink”-kel, plusz fejenként három pohár borral és két pálinkával, illetve későbbi két kávéval összesen 11.454.- Ft fizettem. Ha csak ezért jöttünk volna, akkor tökéletes megelégedéssel dőltünk volna hátra, de nem ezért jöttünk.
Rövid pihenés után 19.00 –tól kezdődött a degusztáció. Az étterem úgy pozícionálja magát, hogy „Regionális Gourmet Konyha Villányban”. Külön figyelmet fordítanak arra, hogy a borvidéken fellelhető alapanyagok segítségével az autentikus sváb-, és magyar hagyományokat ötvözzék a mai modern konyhai trendekkel.
Szerintem sokan nem gondolnak bele, hogy valójában milyen nehéz ez. Korlátozottak az alapanyagok, mind mennyiségileg, mind minőségileg és így, nagyon bonyolult az ilyen célt megugrani. Jelen esetben nem is sikerült teljesen.
Hét fogás, hét borral. Fejenként 17.000.- Ft + 12% szervízdíj
Nem olcsó, de a hasonló budapesti menükhöz képest nem is drága. Feltétlen meg kell említenem, a menün felül kértünk egy-egy kávét és egy-egy pálinkát, amit külön nem számoltak fel. Ha úgy vesszük része volt a menünek.
Most nem térek ki külön a borsorra, de azért azt elmondhatom, hogy a Gere borok presztízse az utóbbi időben nálam megkopott, ami visszaköszönt a borsoron is. Egy tétel sem volt, ami után úgy felsóhajtottam volna, mint régen. Bizonyos szempontból kivétel a Fekete Járdovány, ami egy ősi fajta és az ismereteim szerint egyedül Gere Attila termeli. Ezzel némiképp csökkentette afeletti rosszallásomat, hogy a Kopár nimbuszát ennyire elrontotta. Hogy lehet egy Kopárt az Auchanban, ellenőrizetlen körülmények között árulni? És legfőképp miért? Sajnos nem is olyan, mint régen.
A Fekete Járdoványból haza hoztam egy palackkal, amit a későbbiekben külön fogunk tesztelni.
Tehát a menü.
Egy kis sonkapástétom kétfajta kenyérrel. Pont abban a minőségben, mint amit a késői ebédnél megismertünk. Kiváló!
Villányi falatok, vagy ahogyan, a nagyon felkészült és nagyon fiatal felszolgálónk mondta, „egy villányi Villány”. Nagyon szellemesen egy kis fa állványon elhelyezett villákon volt fejenként két-két falat.
A golyó kecskesajttal volt töltve, míg a szögletes kacsamáj pástétom volt. Érdekes és ritka alkalom, hogy egyikünknek az egyik, míg a másikunknak a másik ízlett jobban. Nekem a kecskesajtos golyó. A pástétom inkább átlagos volt, nem hagyott plusz ízt a számban.
Hideg borjúsült burgonya salátával és verjus-s mustárral, szarvasgombával.
Nekem sajnos túl savanyú volt ez a fogás. A fekete szarvasgomba pedig, bár nagyon jól látszódik, de sajnos semmilyen íze nem maradt. Valószínűleg a nem megfelelő tárolás miatt. Sajnos nem hozta az elvárásomat.
Spenótkrémleves, szőlőmagolajban konfitált harcsával, fürjtojással és kaviárral.
Az este legjobb fogása. Különös, hogy a vidéki éttermekben sokkal többször eszek kiemelkedő levest, mint főételt. Itt is ez történt. Jól harmonizáltak az ízek, hibátlan volt a hőfok és nem volt túlzottan hőkezelve a spenót. Bármikor újraenném.
Tonhal, karalábé veloutéval és rántott velővel.
Ugye a tonhal hagyományosan nem villányi alapanyag, ezért azt gondolom, hogy ezzel erősen sérült a koncepció. Ráadásul a magyar kultúrkörben erősen véleményes a nyershal. Számomra nem probléma, de a többség biztosan meggondolná.
A velő külön finom volt, de az összhang tekintetében nem tonhal mellé való, ráadásul nyáron egy fölösleges kockázat. Az étel inkább látványos volt. Ízvilágában nem lett emlékezetes.
Galamb mell fokhagymás mártással és karfiollal.
Első ránézésre azt hittük, hogy májat kapunk, de kiderült, hogy galamb. Én megettem, de a társam, aki azért nem egy válogatós típus, meghagyta. Valahogyan nem tudtak az ízek kiteljesedni és sajnos a hőfok is alacsonyabb volt a kelleténél. Nem rendelném újra.
Bárány rozmaring jus-vel, burgonya gratin, édeskömény.
A probléma hasonló, mint az előző fogásnál. A hőfok nagyon nem volt megfelelő. Egyértelműen csak langyos volt. Egy olyan húsnál, ami középen erősen rózsaszín, eléggé szerencsétlen, ha hidegen kell enni, márpedig, még a fogás felénél sem jártunk és teljesen kihűlt. Azt gondolom, hogy ez az étel, ezen a napon meghaladta a konyha erejét. Sokkal szerencsésebb lett volna egy kevésbé körülményes fogást választani és azt egy magasabb szinten megvalósítani.
Csokoládé mousse, citromos töltelékű mákos macaronnnal.
Nagyon látványos és magasabb szintet képviselt, mint a vacsora átlaga. A mousse ízletes volt, a hozzá kínált gyümölcs sorbet frissitő és a mákos macaron is jól elkészített, de hogy a citrom krém miért kellett bele, azt nem tudom. Az egész harmóniáját széttörte.
A végén még kaptunk egy kis meglepetést. Kis csoki, kis süti. A sütemény vajas tésztából készült kis lekvárral és pont azt hozta meg a végére, amire szükség volt. Olyan ízt, amit tartósan érezhetek a számban. Finom volt.
A legvégén meg kell említenem, hogy még az első fogás előtt kértünk egy ristretto-t. Nem sikerült megugrani. Ami azért érdekes, mert ugyanabból a kávéból és ugyanabból a gépből reggel egy kimondottan jó espressot-t kaptunk.
Külön kiemelném, hogy a kiszolgálás színvonala és a szükséges kommunikáció minősége messze kimagaslott a hazai átlagtól és az elvárttól is.
Végül még egy fontos észrevétel. A Crocus Hotel, amelynek szerves része az étterem, az elmúlt évek talán legnívósabb reggelijével szolgált ki minket. Minőségi teák, minőségi húsfélék, minőségi pékáru, minőségi zöldség és felkészült kiszolgálás.
Összességében a délutáni sonka sokkal jobb emléket hagyott bennem, mint a degusztációs menü. A villás megoldás szellemes, a leves pedig kiváló, az összes többi fogás sajnos túllépett a konyha aznapi tudásán.
A helyet feltétlen ajánlom, mert nagyon tiszta, nagyon rendezet, különlegesen kellemes atmoszférával, nívos kiszolgálással, néhány igazán kiemelkedő fogással, de legközelebb a bonyolult ételsor helyett inkább valami egyszerűt fogok választani.
Mint mindig, most is inkognitóban voltunk és mindenért teljes árat fizettünk.
