A nyár, talán legmelegebb napján, kedden látogattunk el Lacival az Esca nevű kis stúdió étterembe, ami a buli negyed szélén a Dohány utcában található. Maga a pozícionálás elsőre kissé furcsának tűnt, de amikor beléptünk, teljesen egyértelművé vált, hogy miért is stúdió étterem.
Apró kis helység egy szakáccsal és két fő kiszolgáló személyzettel. Maga az ötlet nagyon egyszerű és számomra szimpatikus. Egy szakács, aki egymaga készíti az összes ételt. Kvázi, mintha vendégségben lennénk nála, csak profibb a konyha és segítenek felszolgálni. Két menüsor van, egy húsos és egy halas, amelyeknek fix az ára. Természetesen lehet kérni hozzá illő borokkal is.
Fontos részlet, hogy pont ma, július 15.-én változik a koncepció és ezután havonta változó 16 fogásos menüvel várják a vendégeiket. Mi mindenesetre még szerettük volna kipróbálni az „előző” rendszert, ami több kellemes meglepetést is okozott.
Maga a menü 12.800.- Ft, ami négy fogást tartalmaz, míg a menü borválogatással 17.950.- Ft. Szervízdíj külön nincsen. A menün kívül még választható volt egy extra előétel és a végén egy sajtválogatás, egyenként 2.990.- Ft-ért, amiket mi nem próbáltuk ki.
Tehát a legmelegebb nap volt. 18.30-ra érkeztünk és egy nagyon hangulatos, nem túlklímázott, de hűvös helység fogadott minket, csordultig töltve barátságos figyelemmel.
A rendkívül segítőkész felszolgáló hölgytől, szinte azonnal érkezett egy kis vaj és kenyér, amik közül az egyik helyben készült.
A menün kívül egy-egy pohár Kreinbacher Brut Nature pezsgővel kezdtünk (1.990.-Ft/pohár), amihez a séftől kaptunk egy kis extra figyelmességet, vadkacsa „sonkát”. A „sonka” valójában a vadkacsa melle volt két hét érlelés után.
Azon túl, hogy a Kreinbacher abban a pillanatban a legtökéletesebb választás volt a várható gasztro élvezetekre éhes és kissé túlfűtött gyomrunknak, az érlelt vadkacsa mell íze és omlóssága minden képzeletet felülmúlt. A legminőségibb spanyol sonkákra emlékeztető állaga és az érzés, hogy szinte szétolvad a szánkban, mindent vitt. A kiemelkedő ízélmény teljesen csodálattal töltött el minket.
Első fogás; kacsamáj terrine szeder turbolya.
Nagyon tetszett, hogy nem akarta a séf homogénné varázsolni. A kissé „darabos” terrine-ben domináns volt a narancsos ízesítés. A szeder is illet hozzá, de leginkább a mellé kínált fügés kenyér. A fogás majdnem tökéletes volt. A terrine-ben, a homogenitásának hiánya miatt (ami jelen esetben előny) itt-ott kicsit, de tényleg csak nagyon kicsit inakat lehetett felfedezni, amit viszont a narancsos ízesítés minősége szinte azonnal feledtetett.
Második fogás; bárány tortellini füstölt vaj, kapribogyó.
Szemet gyönyörködtető étel finom füstölt vajjal, egy kis mákkal. A fogás, mint ötlet, nagyon szépen működött, de mint étel nem hozta azt az eszméletlenül magas szintet, amit a máj és a kacsa „sonka”. A töltelék kissé szárazra sikerült, míg a tészta pedig egy kissé keményre. Ezzel külön-külön nem lett volna semmi baj, de így egyszerre elvesztette a „hűha” faktort.
Harmadik fogás; borjúszűz citrusos bébirépa vadspárga.
Gyönyörű étel, izgalmas ízekkel és minőségi textúrákkal. Sajnálatos módon a borjú kissé túl lett pihentetve és ezzel kihűlt. Olyan langyossá vált, mint a Mandula degusztációs sorában a főétel. Kár a hibáért. Viszont a zöldségek látványban is, ízekben is és texturában is kiemelkedően sikerültek. Az összképen az amúgy tökéletes minőségű hús hőmérséklete rontott.
Negyedik fogás; csokoládé fagylalt.
Számomra a legjobb, amit valaha étteremben ettem. Krémes, „selymes”, nem túl édes, nagy kakaó tartalommal. Sajnos egy kicsit „snassz” a tálalás. Valami extra „izgalmat”, például gyümölcsöt, vagy mandulát még tettem volna mellé. Fogásként egy ilyen sorban nem volt teljes. Viszont, ha „csak” úgy tekintek rá, mint egy szimpla fagylaltra, akkor maga a tökély.
Összességében Fehér Gábor séf kitett magáért. Látszódott, hogy a szívét-lelkét bele teszi az ételeibe. Nagyon ritka alkalom, hogy egy ételsorban több olyan étel részlet van, amire azt gondolom, hogy egy év távlatából is emlékezni fogok rá. Ebben az extra rövid menüben hármat is találtam (a vadkacsa, a kacsamáj terrine és a csoki fagyi), ami a hazai felső kategóriából is kiemelkedik. Köszönet érte! Ezzel párhuzamosan azonban ezt az árat magasnak tartom azért a tatalomért. Akarva, akaratlanul összehasonlítom más éttermek hasonló kínálatával és bizony ár-érték arányában vannak jobb lehetőségek.
Mint mindig, most is inkognitóban voltunk és mindenért teljes árat fizettünk.
