Egy szép szerdai napon békés élvezettel vezettem Üröm felé. Már máskor is felmerült bennem, hogy tesztelés céljából is látogatni kellene olyan helyeket is, amelyek inkább a „könnyedebb” műfajt képviselik. Persze érdekesek a nagy és bonyolult kóstolómenük, de azért tagadhatatlan igény (igényem) van a könnyedségre is.

Ilyen könnyed hely az Ürömi Hütte a Rókahegy Üröm felé eső oldalán.

A hütte szó kapcsán mindenkinek - aki jár síelni a „sógorokhoz” - van valamilyen emlékképe. Hangulatos hegyi fogadók, sok fával a belsőépítészetben, vidám zenével, finom és viszonylag gyors kajákkal. Ezzel nem vagyok másképpen én sem. Mivel először látogattam el az Ürömi Hüttébe a gondolataimban én is valami osztrákos vendéglátóhelyet vártam. Az kétségtelen, hogy ebből a varázsból felfedezhetőek voltak bizonyos vonások, de azért a magyar éttermek kialakítására olykor jellemző, takarékos és a stílusban megengedőbb hangulat visszaköszönt itt is. Viszont a törzsközönséget szemmel láthatóan ez egyáltalán nem befolyásolja. Egymás után futottak be a hazafelé tartó ürömiek autói és a közeli utcák felől gyalogosan érkező barátnők, apukák kutyával, kisgyerekkel.

Mindenki vidáman sörözget, beszélget és ami a legfontosabb falatozik.

Ezzel el is érkeztem a lényeghez, az ételhez. Bármilyen hangulatos lehet egy ennyire nem frekventált helyen lévő étterem, ha a kaja nem jó. Itt viszont jó, sőt. Meglepetés ért.

Első fogásnak egy „sörkorcsolyát” választottunk (ketten egyet), amivel meg is érkeztünk az meglepetéshez. Még most is összefut a nyál aszámban, már a leírásától is.

Ez az étel a „tepertős kemencés csiga”.

Ami nem más, mint egy nagy halom pizza tésztában feltekert darált tepertő, amit hibátlan hütte hangulatban egy nagy deszkán hoztak ki tűzforrón, megszórva durva szemű sóval és mellé egy kis tejföllel, mindezt 1.180 Forintért.

Igaz, hogy este felnyomta a savamat a sok tepertő, de nem számit. Bármikor újraenném és most is nagyon kívánom. Azon felül, hogy jól nézett ki, pont tökéletes állagú volt a tészta és bőséges közte a tepertő.

Második fogás, „rántott borjúszelet” (3.480.- Ft).

Ez is deszkán érkezett, amin a hús mellett a kreativitás is megjelent. Egy közepes tálban helyezték el a köretet, vagy a salátát, de leginkább a kettőt egyben.

Főtt krumpli egy kis ecetes, hagymás dresszinggel és nyers uborka. Ugye borjúból ritkán kapunk rántott húst, így örömmel választottam. A lelkem mélyén az osztrákos krumplisalátát vártam mellé, ezért az elején kissé furcsa volt ez a megoldás, de meg kellett állapítanom, hogy tökéletesen kísérte a húst és nem maradt hiányérzetem.

Maga a hús ízletes volt, szép színnel, jó sütéssel, de itt tapasztaltam egy kisebb hibát. Fontos megemlítenem, hogy a kóstolótársam nem érezte, én viszont úgy gondolom, hogy a bundában visszamaradt olajban, amiben sült, fel lehetett fedezni kissé a „túlkoros” ízt. Már többször használhatták előtte, ami egy leheletnyi kesernyés ízt hagyott a számban.

Ettől függetlenül nem maradt bennem rossz érzés, máskor is rendelném. Nem gondolom, hogy ez generális hiba.

A desszert. Túrógombóc (1.180.- Ft).

Az étlapon még a következőt tüntették fel: „lágyan ahogy szeretjük, pirított morzsával”

Ezt ki kellett próbálni. A feltálalt étel tényleg lágy volt pirított morzsával, egyike a legjobbaknak. Az, hogy nem gombóc formájú, maximum a kötekedőknek lehet egy gyenge fogódzkodó, jelen esetben semmit sem számított.

Külön ki kell emelnem, hogy nem édesítették túl, ami nagyon pozitív és ezzel párhuzamosan automatikusan, egy üvegben kaptunk mellé porcukrot, ami szintén nagyon pozitív. Ez a fogás szintén kiváló volt, kár is más szót keresni rá.

Az ételeken túl két részletet kell még megemlítenem. Az egyik, hogy bent az étteremben az aznapi hangulatomhoz túl erős volt a kaja szag. Ausztriában nem tudom, hogy csinálják, hogy csak ritkán érezni, de nálunk ez rendszeresen visszatérő probléma, itt is zavart kicsit.

A másik a kiszolgálás. Nagyon ritkán látható ilyen felkészült, lendületes, jókedvű, az ételekből kiemelkedően tapasztalt felszolgáló hölgy. Jelentős mértékben emelte az egyébként is jó komfortérzetünket. Bárcsak mindenhol lenne legalább egy ilyen felszolgáló.

Összességében nagyon jól éreztem magam. Egyszerre volt családias és pörgős. Az ételek kiemelkedőek, a kiszolgálás nagyszerű. Az ételszag nekem aznap sok volt, de ezt kompenzálta a kedvesség, a minőség és mindezt úgy, hogy olyan nagy adagokat kaptunk, amiket nem tudtunk megenni. A maradékot különdíj nélkül elcsomagolták.

Két főre a vacsora számlája, szénsavmentes víz fogyasztásával 9.100.- Forint volt, amely nem tartalmazott szervízdíjat.

Mint mindig, most is inkognitóban voltunk és mindenért teljes árat fizettünk.